.png)
Nemrég megosztottam a kovászos kenyerem fotóját egy közösségi oldalon, és többen kértétek a receptjét. Most ennek a kérésnek igyekszem eleget tenni, és emellett egyéb hasznos tudnivalókat is megosztok veletek a hagyományos és modern kenyérkészítés tekintetében. A cikk végére kiderül az is, hogy miért a kovásszal készült kenyeret részesítem előnyben, és hogy miért lenne jobb mindenki számára, ha ilyen kenyeret fogyasztana.
Úgy gondoltam, hogyha már belefogok az írásba, akkor nem csak egy receptleírást kaptok tőlem, hanem megosztom veletek mindazt, amit a kovászos kenyérrel kapcsolatban érdemes tudnotok. Igyekeztem a teljesség igénye nélkül, de mégis mindenki számára érthetően összegyűjteni az információt arról, hogy miért is ez az igazi kenyér. Ettől persze a megszokottnál hosszabb lesz a mai blogbejegyzés, de úgy hiszem, aki végig olvassa, biztos lehet benne, hogy a kovászos kenyér elkészítéséhez is lesz türelme :)
A hagyományos kenyérkészítés
Nálunk otthon édesanyám még néha dagasztott kenyeret, de kemencénk nem lévén, a szomszédos pékhez vittük át gyerekként kisüttetni a zamatos, fehér kenyérlisztből készült hatalmas cipókat. Ezek a kb. 3-4 kg-os kenyerek kovász felhasználásával és tartósítószer nélkül készültek, és akár egy hétig is fogyaszthatók voltak. Majd azt is hamarosan megtudjátok, miért. A kellemes zamatát még mindig érzem a számban. Hmmmmm...!!!!!
A kovászos kenyér készítése nem ördöngösség, de kétségkívül kell hozzá idő és türelem. A jó hír az, hogy mellette tudsz mással is foglalkozni, hiszen az effektív idő, amit magával az elkészítéssel kell tölteni, nem sok. A pihentetési idők miatt nyúlik hosszúra a folyamat, de hidd el, megéri!
Mi a kenyér?
Napjainkban alapvetően háromféle kenyérhez juthatunk hozzá a pékségekben: a kovásszal készült, az élesztővel készült, és az adalékanyagok hozzáadásával készült kenyérhez. Ez utóbbi kétség kívül a legelterjedtebb, majd később megtudjátok azt is, hogy miért. De mire is van igazán szükség a kenyérkészítéshez?
Menjünk vissza fél évszázadot az európai történelemben, és vizsgáljunk meg egy ismert fermentált terméket, a sört! Az 1516-os Bajor sörtisztasági törvény kimondja, hogy sör az, amiben víz, komló és maláta van. Amiben más is van ezeken kívül, az nem sör.
A fentiek alapján megállapítható, hogy kenyér az, amelyben kovász, kenyérliszt, víz és só van.
Jó kenyérhez azonban jó minőségű kovász kell, amit egyre nehezebb elkészíteni, mert napjainkban már gombaölő szerek vannak a lisztben, és emellett lényegesen alacsonyabb a lisztek gluténtartalma (sikértartalma) is, mint régebben. Szép kenyeret olyan lisztből tudunk sütni, amelynek magas a nedves sikértartalma. A 1913-1967 közötti időszakban az Európa-szerte is széles körben elterjedt bánkúti búza 85-90%-ban uralta a magyar búzatermesztést, azonban a napjainkban elterjedt búzafajták nedves sikértartalma mindössze az akkorinak a 60%-a.
Egy 1888-as magyarországi statisztikai adat szerint egy fizikai munkát, földművelést végző ember átlagosan évi 210-220 kg kenyeret fogyasztott. Még az 1910-es években is hasonlóan magas szinten volt a kenyérfogyasztás, hiszen akkoriban a lakosság számára ez volt a legalapvetőbb energiaforrás. Az 1956-os adatok szerint azonban ez az adat már lényegesen alacsonyabb, 140 kg körüli, és napjainkban mindössze kb. 42 kg a magyar lakosság átlagos évi kenyérfogyasztása.
A fenti adatok alapján nyilvánvaló ellentmondásra jutunk. Bár lényegesen kevesebb kenyeret eszünk, mind 100 vagy akár 50 évvel ezelőtt, és a búzából készült liszt sikértartalma is jelentősen lecsökkent az akkorihoz képest, mégis egyre gyakoribb a búzalisztből készült termékek fogyasztásához kötött megbetegedések előfordulása, mint a gluténérzékenység és az irritábilis bél szindróma (IBS). Mitől alakulnak ki ezek a betegségek? Biztosan csak a gluténnel van probléma? Az ember számára három kockázatos anyag is található a búzalisztben: a glutén, a fermentálható cukrok és a lektin.
A búzaszem útravalója, a lektin
Az ellentmondás feloldásához mindenekelőtt meg kell ismerkednünk a búzaszemmel. A búzaszem a búza növény gyermeke, és mint minden anya, gondoskodni akar a gyermekéről. Mivel nem tudja megfogni a kezét és elkísérni az óvodába, útravalóval kell ellátnia a búzaszemet, hogy túlélje azokat a nehézségeket, amelyek élete kezdeti szakaszán várnak rá.
A búzaszem külső része a korpa, ebben sok értékes anyag van. Ezen belül található a búzacsíra, és a tápláló szövet. A búzacsírában van a lektin, ami egy olyan fehérjemolekula (wheat germ agglutinin - WGA), amin kívülről cukrok vannak. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy a gyulladásokat a cukrok (monoszacharid) kódolják. Az édesanya, vagyis a búzanövény azért teszi bele a lektint a magba, hogy segítse a védtelen búzaszemet a kártevő rovarokkal szemben, amikor elindul a csírázási folyamat, ugyanis a búzacsírát elfogyasztó rovarnak bélgyulladást okoz. Így a búzanövény gyakorlatilag egy természetes rovarirtó szerrel vértezi fel csemetéjét. Ezeket a fehérjéket használják például a paradicsomnál is rovarirtásra.
Teljes kiőrlésű, vagy fehér lisztből készült kenyeret fogyasszunk?
Évek óta azt harsogják nekünk, hogy teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret kell fogyasztanunk, hiszen ez a teljes értékű. Azonban ebben a kenyérben benne van a búzacsíra is, amiről megállapítottuk, hogy bélgyulladást okoz. Akkor most mi a helyzet? Ha kémiai elemzésnek vetjük alá a búzacsírát, nagyon szépek a mutatók, csakhogy az emberi szervezet nem kémiai labor. Ami a kémcsőben (in vitro) működik, az élőlényeken (in vivo) nem.
Hogy még jobban érzékeltessem ennek a jelentőségét, hoztam egy nagyon szemléletes példát. Vegyük például a gyilkos galócát, ezt mindenki ismeri, nem kell bemutatnom. Ha a gyilkos galócát laboratóriumban megvizsgáljuk, megállapítható, hogy magas a fehérjetartalma, számos hasznos aminosav, makro- és mikroelem, vitamin található benne. Bár elég jó képet mutat a laboranalízis során, de a fenti összetevők ebben a struktúrában mégis halálosak az emberre.
A búzacsíra esetében is a struktúrával van a probléma, nevezetesen a korábban említett lektinnel. Az orvosi képzés során alkalmazott gasztroenterológiai könyv nem tesz említést a lektinről, de szerencsére ma már egyre többen felismerték a jelentőséget, és tovább vizsgálják az emésztőrendszerre gyakorolt káros hatásait. Többek között felfedezték azt is, hogy amikor a diót egy időben búzacsírával helyettesítették, a hosszú távú fogyasztása bélgyulladást idézett elő.
A búzát megtámadó, elkerülhetetlen gombafertőzések és kártevők ellen a terméshéjban felszívódó növényvédő szerek (fungicidek) alkalmazásával védekezik a modern mezőgazdaság. Ezek a szerek a teljes kiőrlésű liszt felhasználásával készült kenyér készítésénél jelenthetnek nagy problémát, hiszen aki készített már ilyen kenyeret, megtapasztalhatta, hogy az egyik búzalisztből szép kenyér készül, a másikból viszont nem. Ennek az az oka, hogy a kovászban gombák is vannak, és ha a teljes kiőrlésű lisztben benne van a gombaölő szer, akkor ez akadályozza a kovászban a gombák szaporodását. Természetesen a fehér liszt sem kémiai tisztaságú, hiszen némi korpát és csíradarabot is tartalmaz, de mégis, ezek nagy része kikerül belőle.
Ezek után teljesen érthető, hogy régen a búzafeldolgozás során miért dolgoztak annyit őseink a korpa és a csíra leválasztásán, hogy csakis az ezek után fennmaradó tápláló anyagból állítsák elő a kenyérsütéshez felhasznált fehér lisztet, amely így a lehető legkevesebb káros anyagot tartalmazza.
Fermentáció: az élelmiszer tartósítás kiváló módja
Tudjuk, hogy tradicionális ételeink zöme fermentációval készül, úgy mint a savanyított káposzta, a kovászos uborka, a sör, a bor, a sajt a kumisz (kancatejből erjesztett joghurtféleség, ősi magyar ital) és a kovászos kenyér is.
Akár még 40 évvel ezelőtt is a kenyér egy-két hétig is elállt anélkül, hogy megpenészesedett volna. Gyerekkoromban még 10-14 naponta sütöttek kenyeret, attól függően, hogy mekkora volt a kemence és milyen népes a család. Az elkészült kovászos kenyeret ezután a földes kamrákban tartották ahol - bár magas volt a páratartalom -, a kenyér mégsem lett penészes. Ha mai adalékos kenyeret odatennénk, pár óra alatt zöld penész telepedne meg rajta.
Az élesztővel készített kenyérrel is fennáll ugyanez a probléma, mert az élesztős kelesztés során a maltóz (vagy más néven malátacukor) nem tud lebomlani, hiszen ezt a munkát csak a homo- illetve heterofermentiv tejsavbaktériumok tudják elvégezni, amik viszont nem vesznek részt a folyamatban. A fennmaradó cukrok pedig beindítják a penészesedési folyamatot, emellett pedig még bélgyulladást is okoznak.
A kovászos kenyér készítése közben a fermentáció során a liszt elveszíti a tömegének a 2,5 %-át. A WGA fehérjéről a cukrok és a fermentálható cukrok leválnak, a gombák és a baktériumok együttes tevékenysége révén szén-dioxid képződik, és ez a szerves sav tartósítószerkánt szolgál. Tehát látható, hogy a cukor ekkor már nincs jelen a kovászos kenyérben, ezért nem is lesz penészes. A fermentáció során egy másik, az antibiotikumokhoz hasonló hatással bíró vegyület is képződik a búzalisztben. A ciklohexamin nevű a vegyületet a gombák és a baktériumok termelik azért, hogy más mikróbák ne tudjanak elszaporodni a közegben. Tehát ez egy nagyon pozitív antibiotikum, ami a védekezést szolgálja olyannyira, hogy mikor kovászos kenyeret eszünk, ez a vegyület egyúttal segíti a saját bélflóránk munkáját is, a káros bélbaktériumok és a gombák elszaporodásának megakadályozásában is. A kovászos kenyér tehát különböző gombák és baktériumok együttes munkájának az eredménye.
És mi a helyzet a gluténnel?
Láthattuk, hogy régen sokkal több kenyeret ettünk, és bár az elkészítésükhöz használt lisztnek lényegesen magasabb volt a gluténtartalma, mégsem lettünk gluténérzékenyek. Miért van akkor ma annyi megbetegedés?
Ahogyan búzacsíra, úgy a glutén beltartalmi értékei is jók, ha laboratóriumban vizsgáljuk, azonban az emberi emésztőrendszerben teljesen tönkreteszi a bélbolyhokat. A hagyományos fermentációs folyamat során a gombák által termelt enzimek a glutént szépen lehasítják, ezáltal ez nem okoz gyulladást, és nem károsítja a bélfalat sem.
Az adalékos kenyérben azonban továbbra is jelen van a glutén, ami aztán megalapozza a szivárgó bélszindróma (IBS) kialakulását, melynek során a gyulladást keltő anyagok közvetlenül a véráramba jutnak, és amelyre az immunrendszer védekezéssel reagál.
Az állandóan izgalmi állapotban tartott immunrendszer azonban kifárad, megbolondul, és megtámad olyan részeket is, ami a sajátunk. Ezzel el is érkeztünk az autoimmun betegségek kialakulásához.
Modern kenyérgyártás
Mivel a kovászos kenyér elkészítése nagy élőmunkát, idő- és energiabefektetést igényel, a termelékenység növelése érdekében újabb és újabb fortélyokhoz fordult a pékipar, és néhány évtizeddel ezelőtt megkezdődött a különböző adalékanyagok felhasználása a kenyérgyártási folyamat során.
Az adalékanyagok hozzáadásával készült kenyerek legelőször Angliában jelentek meg 1967-ben, majd az új technológia elterjedt az USA-ban, és a nyugat-európai országokban, majd begyűrűzött Magyarországra is. Az adalékos kenyér mindössze 20 perc alatt megkel, mivel olyan anyagot tesznek hozzá (aszkorbinsav), ami hatalmas mennyiségű szén-dioxidot és kész szerves savakat termel, melyek beállítják a pH-t. Mivel ezek a szerves savak minden mikrobiális tevékenységet elfojtanak, következésképp megakadályozzák a természetes körülmények között végbemenő fermentációt.
A törvényi szabályozás lehetővé teszi az olyan kockázatos anyagok korlátlan használatát is, mint például a szójalecitin, ami a kenyér lágyságát hivatott biztosítani. 1966 óta engedélyezett a rezisztens génmódosított (GMO) szójatermesztés, amely során totális gyomirtó szereket használ a modern mezőgazdaság. Kutatások kimutatták, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen megnövekedett a glyphosate (Monsanto RoundUp nevű totális gyomirtó szerében található vegyület) maradványértéke a génmódosított növényekben. A laboratóriumi kísérletek során a génmódosított növény és a totális gyomirtó szerrel kezelt növény fogyasztása is károsította a kísérleti állatok egészséget, vesekárosodást és tumorképződést idézve elő. Mivel napjainkban egyre nehezebb (vagy éppen teljességgel lehetetlen) ellenőrizni a haszonnövények (főleg a szója, kukorica) GMO-mentességét, jogosan merül fel a kérdés, hogy van-e olyan pékség, ami garantálni tudja, hogy tiszta forrásból származó szójalecitint használ fel a kenyérgyártáshoz.
A tudatosságunknak meg kellene szólalni
A profitérdekek és a termelékenység növelése érdekében magunk mögött hagytuk őseink hagyományait, fittyet hányunk a biológiai törvényekre és a teremtett világ rendjére. Majd azon kapjunk magunkat, hogy nemcsak mi, hanem gyermekeink is gluténérzékenyek, ismerőseink körében pedig egyre többen szivárgó bélszindrómában szenvednek.
El kell gondolkoznunk azon, hogy ismét az olyan hagyományos módszerekkel készített ételek felé forduljunk, mint a kovászos kenyér. A saját magunk és családunk egészsége érdekében nem szabad sajnálnunk az időt magunkra. Van saját fodrászod, nőgyógyászod és autószerelőd is, miért ne lehetne akár saját péked? Keresd meg a környékeden azt a pékséget, ami megbízható forrásból vásárolt alapanyagból adalékanyag mentesen készíti a kenyeret, ha lehet, hagyományos módon vagy, ha kedvet kaptál, készíts kenyeret saját magad!
Ne feledd, a legfontosabb az EGÉSZSÉG és annak megőrzése.
A sok olvasás után most pedig következzen a beígért recept. Tartsatok velem, ha kedvet kaptatok a hagyományos, kovászos kenyér elkészítéséhez!
Kovászos kenyér recept
1. A kovász elkészítése
Többféleképpen lehet, de én mindig a legegyszerűbbet részesítem előnyben. A kovász nagyon egyszerű dolog. Vízből és lisztből áll. Ezek keverékéből alakul ki 8-10 nap alatt az érett kovász. Segítségünkre vannak a gombák, amik megtalálhatóak a levegőben és a lisztszemcséken is, és ezek segítségével megy végbe majd a fermentáció. Már csak egy csírátlanított befőttes üvegre van szükség, amibe minden nap 1 evőkanál vizet és 1 evőkanál lisztet teszünk. Nem fedjük le, hogy a levegőben lévő gombák meg tudják erjeszteni a kovászt. Ez az úgynevezett etetés. 8-10 nap múlva az eredmény az érett kovász, szép kis buborékokkal. ezt a konyhapulton hagyjuk.
Tehát most már tudjátok, hogy a kovászos kenyér egy fermentált termék, ráadásul nagyon egészséges, hiszen rendszeres fogyasztása hozzájárul a bél egészséges mikroflórájának karbantartásához. Ezen felül finom íze van, egyáltalán nem savanyú. Természetesen más ízvilágában, mint az adalékos kenyerek, és állagában, konzisztenciájában is egy nehezebb, sűrűbb végeredményt kapunk. Képzeljétek, még a vajat is rá lehet kenni, nem nyomódik össze :)
Én ezeket a mennyiségeket használom a kenyeremhez:
- 4 csésze kenyérliszt
- kb. 2 csésze langyos víz, hogy félkemény tésztánk legyen
- az érett kovász
- 2 teáskanál só
Menjünk tovább és nézzük meg, mi a következő lépés!
1. Autolizálás: a vizet és a lisztet 5 percen keresztül keverem a dagasztógépben, majd fél órán keresztül pihentetem, eközben megdagad a liszt. Ez az első pihentetés.
2. Ezt követően ehhez a keverékhez hozzáadjuk az érett kovászt és 5 percig dagasztjuk a masszát. A dagasztás végén, az utolsó 2 percben tesszük bele a sót, ennek az oka pedig az, hogy a só meggátolja az erjedés megindulását. Ez a dagasztás utolsó fázisa, készre dagasztjuk. Közepesen lágy tészta legyen. Lisztezett deszkán finoman, lágyan nyújtjuk, csak ujjbeggyel. Meghajtogatjuk. Kiolajazott edénybe tesszük és fél óráig letakarva pihentetjük. Ez a második pihentetés. Eközben elindulnak a tésztában az érési folyamatok, és az enzimek elkezdenek benne dolgozni.
3. Ezután ismét kiborítjuk a tésztát a munkafelületre. Figyeljünk rá, hogy, csak finoman, ujjbeggyel végezzük a nyújtást, hogy óvjuk a gázbuborékokat. A tésztát ismét olajozott tálba helyezzük és pihentetjük fél óráig letakarva. Ez a harmadik pihentetés.
4. Ismét nyújtjuk és hajtogatjuk, majd 1 teljes óráig pihentetjük, ezután peidg veknit formázunk belőle. Kevés lisztet használunk hozzá, és a tésztával nagyon óvatosan bánunk. A légbuborékokat őrizzük, ne nyomkodjuk ki belőle, ami 2 és fél óra alatt termelődött benne.
5. Ezután két lehetőségünk van:
a.) Ha aznap szeretnénk kisütni a kenyeret, letakarjuk és 1-2 órára félre tesszük meleg helyre pihenni (35-38 fok).
b.) Amennyiben azt szeretnénk, hogy még ízletesebb legyen a végeredmény, akkor hagyjuk, hogy a tejsav baktériumok hosszabb időn keresztül dolgozzanak - ezt lassú kelesztéssel tudjuk elérni. Letakarjuk, és egy éjszakára a hűtőbe tesszük (5 fok) és reggel sütjük ki. Én így szeretem.
7. A sütőt alsó-felső sütésre kapcsoljuk 250 fokra. A kenyeret forró lapra, tepsibe helyezzük, és egy éles kés élével 45 fokos szögben megvágjuk a tetejét. Vizet spriccelünk a sütőtérbe, vagy a sütő aljába, egy tálba jégkockát dobunk. Kenyérkénk a sugárzó hő és a vágás hatására nő meg, a nedves közegtől pedig jó kis héja lesz. 250 fokon sütjük 15-20 percig, majd visszavesszük a hőfokot 220 fokra, így maga a sütés összesen 45-50 percet vesz igénybe. Úgy tudjuk ellenőrizni, hogy megsült-e a kenyér, hogy megkopogtatjuk az alját. Ha „dobog” akkor kész, ha tompa hangot ad, tegyük még vissza sülni.
Jó étvágyat hozzá!
Osszátok meg velem tapasztalataitokat! Hogy sikerült az első kovászos kenyeretek?
Források: